"Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv.
A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük."
Félre, kislelkűek, akik mostan is még Kételkedni tudtok a jövő felett, Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Mindegy, kik beszélnek Hazád nevében? Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a Haza nevében beszélni? Te hallgass csak a Hazádra... Mindig, mindent adjál oda a Hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra a Hazád nélkül!
Ne várj jót a hazádtól, s ne sopánkodj, ha megbántanak a Haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj a Hazádtól. Csak adjál azt, ami a legjobb az életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum